Valahol kezdeni kell…
Decemberben betöltöm a 20-at. Nem vagyok már gyerek, kamasz sem. Akarva, akaratlanul is felnőttem. Muszáj erre ráeszmélnie az embernek, ha ezt látja, hogy a gimis osztálytársai sorban férjhez mennek, ráadásul ő maga is már a nem túl távoli jövőt, az összeköltözést és hasonlókat tervezgeti a barátjával, akivel már lassan 7 hónapja “nyúzzák egymást”. Hát igen,… Tovább »
